Isztria - Szlovénia - Velence - Szlovénia hegyvidéke egy kicsit rendhagyó módon

Hajónapló - 1. nap

Az első bejegyzést egy nagyon kellemes és kalandos utazásnak szentelem, melynek barátnőmmel, Karinával voltunk részesei. Mivel utazásunk rövidre, de annál élménydúsabbra sikeredett, ezért gondoltam, több részletben osztom meg túránkat.

Már indulásunk sem volt éppen hagyományosnak mondható, reggel Miskolcról indultunk unokatesóm esküvőjéről vissza Budapestre, hogy ott elkezdjük a pakolást, mivel erre se volt időnk korábban. Először nálunk kezdtünk, gyors póló, fürdőgatya és euróbegyűjtés, majd átrobogtunk Budára is, hogy a maradék cuccokat is felkapjuk, majd sipirc tovább. Messzire nem jutottunk, még igazán be sem melegedett az autó, mire újabb megállót iktattunk be: sátor- és búvárfelszerelés-vásárlás :). 

Sajnos a kinézett, low-cost sátrat nem tudtuk már elhozni, mivel elfogyott az összes áruházból. Kicsit szürreális élmény volt, hogy mindenki a sátor-részlegen próbálja beteljesíteni vásárlási szándékát. Mi sem voltunk restek, megpróbáltuk a következő, közepes árkategóriájú sátrat megvenni. Mondanom sem kell, esélyünk kezdett már halványodni, az eladó srác majdnem a képembe röhögött, amikor sátrak iránt érdeklődtünk. Ezt az országos szintű sátor-hiányt két tényezőre tudom visszavezetni: az egyik, hogy az országban szinte minden héten egymást érték a fesztiválok, a másik a magyar családok anyagi helyzete, sokan csak kempingezni tudnak külföldön. Mi perverzek vagyunk/voltunk (nem csak emiatt:)), és alapvetően a sátrazást tűztük ki célul és a szállásra a lehető legminimálisabb összeget szánni. Végül olyan jól sikerült akciónk, hogy sikerült éppenhogy megvennünk egy 15 ezres sátrat. Előnye, hogy 2 másodperc alatt fel lehet állítani. Erre később rá is jöttünk, viszont a sátorszedés technikájára később visszatérek. Ezután gyors búvárfelszerelés vásárlás és sikerült még egy amerikai foci és egy strandröpi-labdára is szert tennünk.

Legnagyobb vételünk azonban egy féltenyérni nagyságú, 2000 forintos dinamós lámpa volt, ami ugyanazon az elven működik, mint a régi filmekből ismert "biciklit tekerő ember adja az áramot" történet. Ennek később sok hasznát vettük:))

Gyors tankolás után zúztunk a határ fele, le szerettem volna érni sötétedésre a tengerhez. Ez majdnem sikerült is, csak 50 kilométerrel maradtunk el a tervtől, de a késői induláshoz képest szép időt futottunk. A lényeget nem említettem: célunk Horvátország, azon belül az isztriai félsziget legdélebbi szeglete volt, a Pula-Medulin-Premantura háromszög. Ahogy elértünk Rijekába, már teljes sötétség és kihalt utak vártak minket. Annyira nem volt kivilágítva az út, hogy sok helyen teljesen "vakon" vezettem. Végül Pula előtt 30 km-el megálltunk, egy rendkívül barátságos becsületsüllyesztőnél, aztán folytattuk utunkat tovább Pulába.

Pula az egyik legszebb mediterrán város, ahol valaha megfordultam és sok gyerekkori élményem is kötődik ehhez a városhoz. Ahogy éjszaka megérkeztünk a városba, olyan érzésem volt, mintha visszamentünk volna kicsit a történelembe. De erről is majd később bővebben...:)

Pulában is kinyújtóztattuk végtagjainkat és elkezdtük szórni frissen váltott kunánkat a benzinkútnál. Aztán egy kis tekergés után kimentünk a városból kemping után kutatni. Sikerült eljutnunk egészen Medulinig, ami nekem szintén hazai pálya volt, bár azt a részét 14 év után elég nehéz volt a sötétben betájolnom. Végül egy svéd külsejű, talán helybélitől érdeklődtünk kemping után, aki, miután meglátta a magyar rendszámot, tökéletes magyarsággal igazított el minket a város legnagyobb kempingjébe. És hogy ez miért érdekes? 1994-ben Medulin nem volt több, mint egy csöndes, már-már unalmas kis halászfalu, mely mára már annyira elturistásodott és Pula is annyira kiterjesztette csápjait a környező falvakra, hogy akaratlanul is egyfajta külvárosává vált a régió központnak. Mondanom sem kell, mindenhol apartmanok, szállodák és kempingek.

A kemping, ahol első éjszaka végül megszálltunk a tengerparta épült, és a part egy részen olyan keskenyre szűkül, hogy csak egy 10 méter szélességű hídon lehet továbbmenni a kemping belséjébe, ami egy gyönyörű félszigeten fekszik. Mi ebből akkor nem sokat láttunk, viszont én még emlékeztem a régebbi nyaralásunkra, amikor itt még vadkemping volt és szabadbejárás volt a földnyelv végéig. Mára ez megszűnt, motoros és biciklis őrök járőröznek éjjel-nappal a kemping területén.

A kempinghez éjféltájt érhettünk és az ügyeletes recepciós sráccal sikerült kibuliznom, hogy erősen kedvezményesen, természetesen mindenféle nyomtatványok nélkül kapjunk sátorhelyet és belépőt. Miután lepakoltunk, melyre különös figyelmet kellett fordítanunk, hogy minél közelebb legyünk az elektromos dobozhoz, elindultunk felfedezni a kempinget és lementünk csekkolni a tengerpartot is. Miután leültünk a parton és elkezdtük falatozni az előző napi esküvőről kapott sütiket és átöleltük egymást, nyugodtan mondhatom, hogy nálunk boldogabb és nyugodtabb páros nem volt közel s távol az egész mediterrán térségben. :)

A kempingben jó európai mintát követve vizesblokkok vannak, de a zuhanyzók westernfilmet idéző lengőajtókkal voltak zárhatók és én úgy néztem ki emögött az ajtó mögött, mint egy elégedett ló a karámban. Aztán dinamikusan összeraktuk a 2 másodperces sátrunkat a dinamós lámpával és bebújtunk (nem mondom hányszor és hogy, ezt meghagyom a Karinak - szerk:)), hogy egy kicsit hunyjunk, mielőtt folytatjuk utunkat.