Hajónapló 2. nap - Medulin, Horvátország
Rövid gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy Premantura felé vesszük az irányt. Egy könnyed reggeli tisztálkodás után annyira nomádok lettünk, hogy az autó tetején csettintettük fel a laptopot és ott gépeztünk. Ez a kemping néhány lakója körében biztos elég komoly megrökönyödést váltott ki, de úgy éreztem, hogy a tegnap esti zuhanyzós jelenetünk után, amikor a dombtetőn lévő kivilágított vizesblokkban megtekintethették, ahogy lezuhanyozunk, már nem nagyon lehetnek titkaink a kempinglakók és közöttünk. Ezek után sikerült körülbelül 8 perc alatt összerakni a 2 másodperc alatt kinyitható sátrat, de annyi szenvedéssel, mintha legalábbis egy anakondát kellett volna besuvasztani a sátras zsákba. Végül ez is sikerült és elindulhattunk folytatni kalandjaink sorát.
Nem tartott sokáig utunk, ugyanis a kemping kapujától 50 métert tudtunk rendes tempóban haladni. Utána inkább álltunk, mint haladtunk, de legalább a hangulat jó volt. Lenny Kravitz-imitátorként próbáltam elütni az időt, Kari pedig kiélhette kiapadhatatlan kamerázási szenvedélyét.:)) Miután sikerült egy huszárvágással kijönni a dugóból és irányt változtattunk, már könnyebben ment minden. 20 perc alatt elértük Premanturát és nekiálltunk megint kempinget keresni. Az első egy kicsit drága volt, viszont a következő helyen legalább napi 10 eurót tudtunk fogni. Egy szlovén kemping volt, szlovén lakókocsikkal és potom áron lehetett megszállni. Annyira olcsó volt, hogy nem is sátorhelyet, hanem karavánt béreltünk rögtön 2 éjszakára. A kempingnek azért volt szlovén kézben, hogy a szlovének is tudjanak az Adrián nyaralni. Tudvalevő, hogy a szlovén-horvát barátság majdnem olyan szoros, mint mondjuk a magyar-szlovák, egyszóval utá ők sem egymás tenyeréből esznek. Ezért, hogy nehogy kizsákmányolják szegény szlovéneket, saját cégeik szervezik le a nyaralásukat. Egyébként minden nagyon korrekt volt a campsite-ban, tiszta és rendezett volt, bár nem sok időt töltöttünk ott.
Ahogy lepakoltunk, el is indultunk egy kicsit várost nézni, feltankolni kajával és elmenni fürdeni. Először a helyi ábécébe mentünk be, ahol sikerült egy pár zsömlét és szalámit venni egy kis joghurttal. Aztán a gyümölcsös, utána képeslap vásárlás és végül pénzváltás volt műsoron. Lassan eljött az idő arra is, hogy megmártóztassuk hab testünket a vízben, ezért elmentünk egyik kedvenc strandomhoz, mely Premantura határán kívül fekszik és rendkívül ideális a lazításra. De ahhoz, hogy bemehess, ki kell csengetni asszem 50 kunát / autó és le kell küzdened a Dakar-ralihoz hasonló terepet. Szerintem ez a része rendkívül szórakoztató, tényleg nagyon szép látvány a sziklák között rodeózni, de egy Yaris-t nem erre találtak ki. Végül, ha leraktad a kocsit, kinyílik a végtelen lehetőségek tárháza: keresd meg a saját strandod:))
Itt mindenki megtalálja, amire vágyik, legyen az kisgyermekes család vagy vagány, habiszti német huszonéves. Tudsz gyönyörű, átlátszó vízű, homokos parton is fürdeni, de ugyanígy mehetsz a gyönyörű, átlátszó vízbe 10-15 méteres sziklákról ugrálni. Mi a középutat választottuk, 3-4 méteres sziklák egy kis elrejtett öbölben. Tuti kis hely volt, el is döntöttük, hogy búvárkodunk egy sort, ami ilyen szép helyen elég látványos volt. Találtunk víz alatti barlangokat és sikerült kábé 5-6 méterről felhoznom egy gyönyörű kagylót is, amit beraktam a gatyámba és 5 percen belül el is hagytam. Easy come, easy go. Mikor visszaértünk és lehere leheveredtünk, elért minket is a jó helyek átka: nem marad titokban. Ez történt a mi öblünkkel is, de nem egy kisebb családot vagy egy nagyobb söröző kompániát kaptunk, á dehogy: egy osztálynyi olasz tinit. 5 perc alatt betekintést nyerhettünk a talján tinédzserek titkos beszélgetéseibe és kiderült, hogy Francesco nem is Francescaba szerelmes, hanem Sophiaba. Ez még minket is sokkolt, pedig nem ismertük egyiküket sem (sajnos). Mindenesetre nagy nehezen túltettük magunkat ezen a csapáson is és elkezdtünk ugrándozni a szikláról. Először laza fejesekkel próbálkoztunk, de végül a sok segges és hasas miatt elment ettől is a kedvünk, 10 próbálkozásból 10féleképpen ugrottunk fejest. Aztán váltottunk talpasra, ez egész jól ment egy darabig, aztán egyszer véletlenül sikerült terpeszben érkeznem és akkora terhelést kaptak a golyóim srácok odalent, mint Felipe Massa a Parabolicában.
Végül hazamentünk a haciendára és készültünk az estére a magunk módján:).
Este Pula volt terítéken, egy szolid városnézés és fagyizás után végigmentünk a sétálóutcán egészen a Colosseumig, ahol filmfesztivált tartottak éppen.
Visszafele beültünk egy étterembe, ahol a Kari tenger gyümölcsei salátát, én pedig csevapot ettem. Ezt vízzel akartuk leöblíteni, de miután kedvesem jege felolvadt a vízben, előbukkant belőle az ásványvizes üveg megfagyott kupakja. Egy gyors vízcsere után befejeztük a vacsit és mentünk haza, hogy újult erővel vágjunk bele az újabb napnak.
