4. nap - Fel északra, egészen Szlovéniáig
Az előző bejegyzésem egy kicsit összemosódott, mivel sikerült a két "pihenőnapi" élményinket összemosni, ezt a fáradtság számlájára írom (ma sem éppen a legkipihentebb vagyok, előre is exkluzálom magam:)).
Tehát az előző nap estéjén elmentünk Rovinjba, gondoltam meglepem Karit egy kis romantikával, ami nem is sült el rosszul. Ahogy leraktuk a kocsit, lesétáltunk a kikötőhöz, ahonnan valóban mesés látvány tárult a szemünk elé, nagyon szép az éjszaka kivilágított Rovinj. Miután végigdzsesszeltünk a parton, felmásztunk a dombtetőre, ahonnan a város jelképe, a grandiózus templom áll. Fent is jó volt a hangulat és egy kicsit megpihentünk és egy jót beszélgettünk. Aztán elindultunk lefelé, ahonnan még egyszer betámadtuk a dombot, de végül nem mentünk föl mégegyszer, nem volt már benne semmi kihívás. Útközben találkoztunk egy cicával, és Kari kiélhette kiapadhatatlan macska-szenvedélyét. :))
Visszafele még ettünk a kikötőnél egy fagyikelyhet és indultunk vissza az autóhoz. A visszaút kalandosra sikerült, cirka másfél óra alatt értünk haza, ez annak volt köszönhető, hogy életemben először eltévedtem és nem tudtam hol vagyok (leszámítva a pár tucat főiskolás és egyetemi éjszakát:)). Kari ezt végigaludta mellettem és csak akkor konstatálta a helyzet komolyságát (ergo felébredt:)), amikor sűrű káromkodások közepette állok egy falu temploma előtt a kocsival és körülöttünk kóbor kutyák nyüzsögtek.
Ezután, újfent alapos és up-to-date asszisztensemnek köszönhetően megtaláltuk a hazafelé vezető utat.
És elérkezett a másnap...
Dél körül csekkoltunk ki a kempingből és utunk északra vezetett, célunk az Isztriai-félsziget csúcsa volt, Umag és környéke. Bevallom, ez már nekem is ismeretlen terep volt, de gondoltuk, majdcsak lesz valahogy. Lett is, de nem úgy, ahogy elterveztük.
Umag unalmas és drága. A környéken nincsenek olcsó szállások, tömegjelenségek viszont annál inkább.
Útközben megálltunk egy benzinkútnál légnyomás-ellenőrzésre és miután nyomtunk a kerekekbe egy kis levegőt, lemostuk a kocsit is. A tempó olyan eszeveszett volt, mintha egy általános iskolai ecsettel festettünk volna ki egy szobát. Szóval nem gyors.
Umag után északra mentünk tovább és a határ előtt végső elkeseredésünkben már bármilyen megoldás érdekelt volna minket, így akadt utunkba egy nudista kemping. Megbeszéltük, ha hasonló áron lesz, mint az előző pár szállásunk, akkor levetkőzzük a gátlásainkat és a ruháinkat erre az egy estére és megmutatjuk a lakosoknak, hogy mégis mi a magyarok istene. A recepción komikus jelenetek játszódtak le, a két pultossal hatalmas röhögések és megvilágosodás árán végül nem vittük el a szállást, mert sajna drágább volt, mint egy rendes kemping. Sajnáltuk, egy élménnyel kevesebbek lettünk, de majd legközelebb:)
Át a határon, Welcome to Slovenia!
Az első kemping egy fiataloknak ajánlott kemping volt, de már a bejárat előtt nem volt kóser egyikőnknek sem. Azért bementem, lecsekkoltam az árakat és találkoztam egy nálam is magasabb szlovén sráccal, aki legalább 210 magas volt, csont vékony és hidrogénezett szőke haja volt, olyan fejjel megáldva, mintha Frankeinstein lett volna a faterja. Szóval nem volt egy épületes látvány. Ezt a helyet is passzoltuk és mentünk Piran fele.
Piran egy gyönyörű kisváros, a szlovén part és az Adria Monaco-ja. A városba autóval belépéskor óránként egy eurót kell fizetni, szóval nem csak úgy bemegy az ember és körülnéz, netán lerakja a kocsiját. Gyorsan húztunk is tovább a maradék 2(!) kemping felkutatására. Az első gyönyörű volt, de full house-zal ment, a másodikban pedig nagy nehezen tudtunk szerezni egy kempinghelyet. A recepciós itt egy szerb csaj volt és nagyon csípte a búránkat, mert ingyen zárt parkolót is felajánlott a szálláshoz. Feldobtuk a sátrunkat és épp egy vakondtúrásra, de ez csak este derült ki a pozíciók felvételekor. Ahogy lepakoltunk, lesétáltunk némi kajával a partra, hogy esti fürdőzzünk és megvacsizzunk. Végül olyan hideg lett, hogy kiültünk egy sziklára és csak naplementét néztünk egymás mellett és közben ettük a kolbászunkat óriászsemlével. Ezután lement a Nap és ezt már egymás karjaiban néztük meg. Filmbe illő jelenet volt. (Hüpp-hüpp:)) (de tényleg az volt;)
Aztán fel a sátorba, tábori fogmosás és elhelyezkedés a sátoron belül. Mivel ez nem jött össze, ezért 90 fokban elforgattuk a sátrat és végül Kari rövid, én hosszas szenvedés után elaludtam.
