A helyzet a következő:
Vegyünk egy végzős egyetemistát, aki lehet, hogy soha nem is fog végezni.
Vegyünk egy visszavonult - ha csak átmenetileg is - amerikai focistát, aki lehet, hogy soha nem is fog visszatérni a pályára.
Vegyünk egy szerelmes embert, akinek a barátnője
nemsokára huzamosabb időre elhagyja az országot és emiatt szenved.
Mindenki azt mondja, hogy legyek optimista, mert minden jóra fordul. Mindenki azt mondja, hogy majd az idő mindent megold.
Szerintem nem. Csak az ember tudja megoldani a problémáit, az idő csak abban nyújt segítséget, hogy a dolgok balra vagy jobbra fordulnak.
Most, hogy itt ülök a Gödörben és kellemes jazz zene simogatja a füleim, nos ez a hangulat ragadtatott arra, hogy újra gépet ragadjak a kezembe.
Hiszek abban, hogy a dolgok jóra fognak fordulni, mert a befektetett munka, energia és idő megvan. Most már csak arra várok, hogy a dolgaim jóra forduljanak és tudjak őszintén mosolyogni.
Nem is tudom mi volt a célja ennek a postnak, de most kifejezetten jól esett.
The show must go on!
